Metal Gear Solid 3: Kígyóevő - Magyar fordítás - 3. részlet Félelem

Félelem

[Snake kiúszik a vízből és továbbmegy. Mikor kiér a barlangból, lát néhány repülő szerkezeten közlekedő járőröző katonát. Mikor Snake eléri a raktárépületet, a távcsövén keresztül észreve­szi Sokolovot, akit egy katona lökdös.]

SOKOLOV: Vedd le rólam a kezed! Nem megyek sehová!

[Volgin és Éva jelenik meg.]

VOLGIN: Most igazán. Hányszor kell még elmondanom?

[Volgin megérinti Éva vállát és megrázza árammal. Éva a földre esik.]

SOKOLOV: Tanya!

VOLGIN: Minden egyes alkalommal, amikor ellenállsz, a szerelmed fogja elszenvedni a kö­vetkezményeket. Világos?

SOKOLOV: Volgin!

[Sokolov megpróbál rátámadni Volginra, de az őr visszatartja.]

SOKOLOV: Légy átkozott!

[Volgin felemeli Tanyat, és újra megrázza. Az őr megpróbálja bekényszeríteni Sokolovot a raktárépületbe, de ekkor megjelenik Ocelot.]

OCELOT: Maradj, ahol vagy, áruló! Lássuk csak, mennyire vagy szerencsés!

[Ocelot tesz egy töltényt a revolverébe.]

OCELOT: Figyelj jól.

[Elővesz három revolvert.]

OCELOT: A három pisztoly közül az egyikben van egyetlen töltény. Hatszor egymás után meg fogom húzni a ravaszt. Készen állsz?

[Ocelot el kezd zsonglőrködni a három pisztollyal. Mindig, amikor meghúzza a ravaszt, Sokolov összerándul. Az ötödik alkalommal Sokolov bevizel.]

OCELOT: Úgy tűnik nem fogyott még el a szerencséd.

[Ocelot épp meghúzná hatodszorra is a ravaszt, amikor közbeavatkozik A Főnök. Elkapja a pisztolyt és meghúzza a ravaszt. A pisztoly elsül és a golyó a folyóban köt ki.]

FŐNÖK: A csatatéren nincs szerencse.

[Volgin intésére az őr beviszi a raktárba Sokolovot.]

FŐNÖK: Jobb lenne, ha most már nem avatkoznál közbe. A Kobrák gondoskodni fognak ró­la.

[A Főnök visszaadja Ocelotnak a pisztolyt, de még előtte puszta kézzel szétkapja. Ocelot mér­gesen megy el.]

VOLGIN: Elintéztétek már a CIA-s kutyát?

FŐNÖK: A Fájdalom meghalt.

VOLGIN: Mi?

[Ököllel belevág a falba néhányszor.]

VOLGIN: Lehet, hogy még gyerek, de egyértelműen látszik, hogy te tanítottad.

[Néhány töltény, melyet az ujjai közt tartott, a földre hullik.]

VOLGIN: Attól tartok, Hruscsov keze is benne van a dologban. Nincs vesztegetni való időnk. Végeznetek kell vele az utolsó teszt előtt.

FŐNÖK: Ne aggódj. Képesek lesznek elbánni vele.

[Egy tolószékes vénember jön ki a raktárépületből. Alszik.]

FŐNÖK: Rád bízom őt, A Félelem.

[A Félelem a semmiből jelenik meg pont a tolókocsi mögött, és elszalad a vízen.]

VOLGIN: Az öreg mindig alszik. Jól van?

FŐNÖK: A Vég spórol az élettel, ami még benne maradt, a harcra. Alapvetően ő halott. De felébred, ha eljön az idő.

[El kezd esni az eső.]

FŐNÖK: És ha felébred, az A Véget jelenti majd a fiú számára.

[Volgin odamegy Tanyahoz (Éva).]

VOLGIN: Sokolov nem érdemli meg a szerelmed. Szórakoztathatsz, amíg eláll az eső.

[Bemegy a raktárba.]

VOLGIN: Kuwabara… Kuwabara…

[Tanya utánamegy. A Főnök felnéz az égre.]

FŐNÖK: A Bánat? Te vagy az?

[A Főnök is bemegy az épületbe. Snake eljut a Graniny Gorki laborba és felveszi a tudós egyenruhát. Bemegy Granin irodájába, aki ittas állapotban a rádión zenét hallgat. Észreveszi Snake-et.]

GRANIN: Ha Sokolovot keresi, ő már nincs itt.

[Snake előkapja a pisztolyát.]

GRANIN: Tegye el azt az izét. Ki fogja borítani az italomat. Szóval maga az a behatoló, aki­ről mindenki beszél. Tipikus kapitalista kutya. Nincs modora.

[Iszik a flaskából.]

SNAKE: És maga ki?

GRANIN: Úgy érti, még soha nem hallott rólam? És még ügynöknek nevezi magát? Jól van akkor. Aleksandr Leonovitch Granin. Egy nagyon fontos ember, ha szabad ilyet mondanom. Én vagyok a legfőbb fegyverkutató a Szovjetunióban, és a dicsőséges Granin Fejlesztési Iroda vezetője.

[Rámutat egy kitűzőre a mellkasán.]

GRANIN: Ez Lenin Érdemrendje. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, „a szocializmus hőse” címmel együtt, melyet csak a legjobb dolgozók kapnak meg. A közösségnek nyújtott briliáns közreműködéseimért kaptam. A Nagy Honvédő Háború óta, számtalan fegyvert készítettem a mi nagy kommunista közösségünk szolgálatában. Nekem köszönhető, hogy képesek voltunk elpusztítani a náci söpredéket. Én készítettem az alapterveit a mozgatható ballisztikus rend­szernek, amelyet maguk SS-1C néven ismernek és rettegnek.

[Megint iszik.]

SNAKE: Maga egészségileg tönkre van menve, ugye?

GRANIN: Csupán italba fojtom a bánatom. Miatta nincs mit tennem, csak itt ülni, és inni ezt a vacakot.

SNAKE: Miatta?

GRANIN: Sokolov! Őt keresi, nem? Miatta nyirbálódott meg a szaktekintélyem. A kutatása­im semmivé váltak. Nézze!

[Elővesz néhány vázlatot és odaadja Snake-nek.]

GRANIN: Ez egy forradalmian új, mozgatható nukleáris rakétakilövő rendszer, egy kétlábú tank.

SNAKE: Egy kétlábú tank?

GRANIN: Igen, egy járó tank. Egy robot. Ismeri az elméletet a hiányzó láncszemről az ember és a majom közt? Nos ez a technológia lesz a hiányzó láncszem a gyalogság és a tüzérség kö­zött. Egyfajta fém szerkezet[1], ha úgy jobban tetszik. És ez a pompás fém szer­kezet egy forra­dalmi lépést tesz előre a fegyverfejlesztések terén.

SNAKE: Fém Szerkezet…

GRANIN: De nem fognak oly könnyedén kihasználni. Nem, nem fogom álomba sírni magam. Tudja, el fogom küldeni ezeket a dokumentumokat egy barátomnak, az Egyesült Államokban.

[Mutat egy képet egy férfiról, aki nagyon hasonlít Otaconra. Valószínűleg az apja vagy a nagyapja lehet.]

SNAKE: Mi?

GRANIN: Ezek a szemetek még nagyon meg fogják bánni. És amikor ők maguk lesznek a te­remtményem célpontjai, meg fogják ismerni az igazi nagyszerűségemet. Igen! Sokolov szá­nalmas Shagohodja elhalványul majd az én munkám mellett. Hiszen mit lehet kezdeni egy ra­kéta meghajtású tankkal?

SNAKE: Sokolovról…

GRANIN: Egy tanknak nincs szüksége rakétára. Valami más kell neki. Nézzen csak ezekre.

[Lemutat a lábára, de Snake félreérti.]

SNAKE: Szép cipő.

GRANIN: Nem. Lábak! Lábak, melyekkel bárhová eljuthat. Pont úgy, mint amikor az ember megtanult felegyenesedve járni. Ez a fegyverkezés igazi evolúciója. Nem ért velem egyet? De azok a bolond vezetők Sokolovot választották.

SNAKE: És hol van Sokolov?

GRANIN: A projektemnek véget vetettek. A Filozófusok Hagyatékát neki adták.

SNAKE: Mi az ördögről beszél?

GRANIN: A Filozófusok Hagyatéka. Nem hallott még a Filozófusokról? Az ezredes örökölte a mérhetetlen nagyságú örökségüket. Volgin apja felügyelte a Filozófusok pénzmosási tevé­kenységeit. A háború összevisszaságában, valahogy ő jutott hozzá a vagyonukhoz. És Volgin illegálisan örökölte azt a vagyont. Soha nem kell aggódnunk a hadi költségvetés miatt. Az in­tézetünk fejlesztési költségeit, mind az ezredes mély zsebeiből fizettük. Az itt születő fegyve­rek lesznek a gének, melyek megalkotják a hadviselés egy teljesen új formáját. A kutatásaimat abból az örökségből finanszírozták. FinanszírozTÁK. Most a pénzemet, az embereimet, min­det átvitték a Shagohod projektbe. Holnap végzik el az utolsó tesztet. Míg a fegyvergyárban Sokolov az utolsó előkészületeket végzi, Volgin fő támaszpontján, Groznyj Grad nagy erődít­ményében, én itt egy ellenséges kém házigazdája vagyok, és közben a sárga földig lei­szom magam.

SNAKE: Odavitték Sokolovot?

GRANIN: Igen.

SNAKE: És a Shagohod is ott van?

GRANIN: Persze.

[Snake ki akar menni a szobából.]

GRANIN: Hé! Csak nem Groznyj Gradba akar menni? Meg van őrülve? Az egy áthatolhatat­lan erődítmény.

SNAKE: Abban biztos vagyok.

GRANIN: Meg fogják ölni magát.

SNAKE: Kockáztatok.

GRANIN: Várjon!

SNAKE: Mi az?

GRANIN: Hallgasson rám, maga bolond! Segíteni akarok magának.

SNAKE: Segíteni nekem?

GRANIN: Hogy megköszönjem a bókját.

SNAKE: Miféle bókot?

GRANIN: A cipőm. Tatyana adta nekem. Meg akarom köszönni önnek, hogy dicsérettel illette a cipőmet. Elmondom magának, hogyan juthat be az erődítménybe. Cserébe csak annyit ké­rek, hogy hozza ki onnan azt az idiótát, és semmisítse meg a Shagohodot. Van egy földalatti alagút, amely körbeveszi a bázist. Azon keresztül besurranhat. Menjen a hegyekbe. Az alagút bejárata ott van. Tessék.

[Granin ad Snake-nek egy kártyát.]

GRANIN: Idefelé jövet átkelt egy raktárépületen, ugye?

SNAKE: Igen.

GRANIN: Van odabenn egy zárt ajtó. Emlékszik rá?

SNAKE: …

[Snake felidézi magában a helyszínt.]

GRANIN: Ez a kártya, nyitja azt az ajtót. Az ajtó mögött egy óriási dzsungel van. A dzsungel túlsó végéről lehet feljutni a hegyekbe. Menjen vissza a raktárépületbe. A kártyával nyissa ki a zárt ajtót és induljon el a hegyekbe. Érti?

SNAKE: Miért segít nekem?

GRANIN: Sokolovval ellentétben, a disszidálás gondolata soha nem futott át az agyamon. Szerelmes vagyok az országomba. Szeretem ezt a földet. El sem tudom képzelni, hogy vala­hol máshol éljek. Szeretnék hős maradni… A nagy szülőföld hőse. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy a sarokba üldöztek, és hagynak elsorvadni. Már pirkad. Sietnie kell. Én itt maradok, és dajkálom még egy kicsit a gondjaimat.

[Snake elindul.]

GRANIN: A kapitalizmusra!

[Iszik a flaskából.]

[Snake elindul vissza a raktárépületbe. Az erdőben egyszer csak egy nyílvessző áll bele a combjába. Elbújik egy fa mögött, és egy másik fáról leugrik A Félelem. Az ugrás elején még láthatatlan, de mikor földet ér, már lehet látni.]

FÉLELEM: Én vagyok A Félelem. Az a nyílvessző a brazil vándorpók mérgével van beken­ve. Nem sokára a legélesebb fájdalom fogja átjárni az egész testedet. A végtagjaid megbénul­nak, a tüdőd nem szív be több levegőt, és végül leáll a szívverésed. Áh, de milyen móka lenne az? Egyáltalán nem lenne illő halál. A Főnök tanítványa. Olyan félelemben lesz részed, ami­lyet még soha nem éreztél. Gyere a hálómba. Itt az idő…

[A Félelem kificamítja a saját karjait.]

FÉLELEM: …hogy érezd a félelmet.

[Snake-et szerencsére ellátták méregsemlegesítő szerekkel, így a méreg miatt nem kell aggód­nia. Snake legyőzi A Félelmet. A Félelem néhány kötélen fennakad a levegőben, mint egy pókhálóban.]

FÉLELEM: A félelem! A félelem! Látom! A félelem!

[A Félelem felrobban és minden irányba nyílvesszők repülnek szét. Snake még időben fedezé­ket talál.]

FORRÁS